Sziasztok! Itt is van a következő fanfiction, ami Logan Hendersonról fog szólni. Zsebkendőket készítsétek elő, mert nagyon megható lesz!!
Xoxo
Sadness(magyar)
Minden avval a nappal, avval a pillanattal kezdődött. Abban a pillanat, amikor... amikor kimentél az életemből.... és ebből a világból is...
Te voltál életem szerelme. Te voltál a legnagyszerűbb, a legfontosabb, a leghihetetlenebb, a legszerethetőbb... Te voltál az, aki velem volt minden nap, minden pillanatban. Mindenben segítettél nekem, és a legsötétebb napokon is velem maradtál.
Te voltál az, aki úgy szeretett, mint soha senki más. Sokmindenre megtanítottál, mindig segítettél nekem, mindig velem maradtál. Te... te voltál az ideális személy számomra. Én.. én szerettelek, SZERETLEK!
Szerettelek tegnap, szeretlek ma és szeretni foglak holnap is!!
Emlékszem, éjjel-nappal a kórházi szobádban voltam. Erősnek, boldognak, reménykedőnek, de mindenekelőtt élve akartunk látni. Soha nem gondoltam... Soha nem gondoltam volna, hogy az a betegség lekicsinyít, elválaszt és mindenekelőtt... megöl téged...
A rák az egyik dolog, az egyik betegség, amit a legjobban utálok. Ez a hülye betegség elválaszt sok családot, sok összetört szívet, sok reményt megöl, és megöl sok embert, gyereket, fiatalt, időset...
Te voltál és leszel a legfontosabb ember az életemben. Boldognak és biztonságban, szerethetőnek éreztem magam melletted. Veled boldogabbnak éreztem magam. Veled, nem érdekelt mit mondtak mások, nem érdekeltek mások, csak te érdekeltél, a mi kis végtelenségünk. De most, most, hogy nem vagy, mit tegyek?
Majdnem depresszióba estem, ez nem jó ötlet, ugye? Szóval.. várok a megfelelő alkalomra, ha az eljön, a minnesotai kórházban fogok dolgozni, miután befejeztem a tanulmányaimat és lediplomáztam. Abban a kórházban fogok dolgozni, ahol az utolsó napjaidat töltötted. Segíteni fogok azokon, akiknek szüksége van rá és mindent meg fogok tenni, hogy ne haljanak meg.
Az olyan pillanatokban, mint ez, azt hiszem....
Szomorúság olyan...
Sivár, mint az ég, ha felhős és szürke.
Durva, mint a tenger egy szeles napon.
Kemény, mint a bőr az elefánt testén.
Büdös, mint a bőr illata.
Sötét, mint az ég egy csillagok nélküli éjszakán.
És fáj, mint egy állat harapása.
Nem tudom, hogyan mondjam el mit érzek,nem tudom, ha azt mondanám ez az igazság, akkor is megérteném.
Tisztelettel, a te Loganed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése