Kendall, you can not die 3

Kendall, you can not die (Chapter 3)

Kendall, you can not die (3.fejezet)

James szemszöge:

"Sajnálom, de a fia nagyon rossz állapotban van!"

"És az mit jelent?" kérdeztem.

Sóhajtott: "Először is, van egy jó és egy rossz hír. A jó az, hogy ki tudtuk szedni a nyilat a mellkasából. A rossz, hogy a lövés eltalálta a fia szívét, és nyílt törés érte a lábát."
"És az mit jelent?" kérdezte Carlos.

"Sajnálom, de Kendall deréktól lebénult."

"Lebénult?" kérdezte Mrs. Knight, mert nem tudta felfogni, hogy mi történt a fiával. "Sajnálom, de nem tudtunk többet tenni." mondta. "Valami gyógymód vagy terápia?" kérdezte Logan.
"Megpróbálhatjuk, de az esély nagyon kicsi."

"Mennyire?" kérdezte Mrs. Knight.

"10 százalék." válaszolta az orvos.

"Ohhh...." mondta mindenki egyszerre.

"Igen, sajnálom." szólt.

"Láthatjuk őt?" kérdezte Logan. "Igen, a 312-es szobában van!" válaszolta és elhagyta a várót.

Mindenki kiment a váróból, kivéve én. "James jössz?" kérdezte Logan. "Mi a baj?" kérdezte újra. "Mi a baj? Kendall lebénult, és soha többé nem járhat. És hogyan fogjuk ezt elmondani neki?" kérdeztem, miközben egy könnycsepp csurgott le az arcomon.
"Minden rendben lesz, Kendall meg fog vele birkózni!" mondta Logan és megölelt. "És ha nem? Soha többé nem hokizhat, pedig a hoki volt az élete!"

"Az még nem teljesen biztos, hogy soha többé nem fog járni." mondta Logan optomistán. "Az esély, hogy újra futhat, 10 százalék." emlékeztettem rá. "És ez az, amiért nagyon erősnek kell lennünk. Kendallért!" mosolygott. Bólintottam és mentünk Kendall szobájába.

Mikor beléptünk, ledöbbentem, hogy mennyi gép van rácsatlakoztatva, hogy életben tartsa a szívét. "Azt mondták, hamarosan felébred!" mondta Carlos, aki szinte olvasott a gondolataimban. Bólintottam és leültem mellé egy székre.

Hirtelen megcsörrent Gustavo telefonja. Felállt és azt mondta: "Sajnálom, de Kellyre és rám szükség van a stúdióban, de szóljatok, ha Kendall felébred, oké?"
"Természetesen. Később találkozunk!" válaszolt Mrs. Knight. Kelly és Gustavo elhagyta a szobát. Már 2 órája ott voltunk Kendall szobájában, de még mindig nem ébredt fel és kezdtük lassan elveszíteni a reményt, hogy felébred, mivel 11 óra volt. "Szerinted még ma felébred?" kérdezte Carlos ártatlanul.

Válaszként megvontam a vállam. Ekkor egy nyögést hallottam. Ránéztem Kendallre, aki pislogott. "KENDALL!" kiáltottunk fel boldogan. "Kendall, baby hallasz engem?" kérdeztem tőle, miközben megfogtam a kezét. "Mhh.. James?" nyöszörögte. "Igen Kenny. Ki tudod nyitni a szemed? Rám?" pislogott, de most kinyitotta a szemét és rámnézett. "Kendall, cica jól vagy?" kérdezte most az anyukája, aki az ágy másik oldalán ült. "Mhh, igen. Jól vagyok." mindannyian boldogan sóhajtottunk fel és mosolyogtunk.
"De kérdezhetek valamit?" kérdezte meg. "Természetesen. Bármit, amit csak akarsz haver!" mondta Carlos.

"Miért nem érzem a lábamat?"