Xoxo
Angol:
Different New Love (chapter 3)
Magyar:
Different New Love (3.fejezet)
3.fejezet: Furcsa érzés
KELLY SZEMSZÖGE:
Addig voltunk a repülőtéri váróban, amíg meg nem hallottuk a közleményt, miszerint hamarosan indulnom kell. Furcsa, de nem akartam menni.
Várjunk csak... MICSODA???
"Úgy gondolom, itt a járatom. Sietnem kell." mondtam Jamesnek, aki már majdnem aludt. Mér több, mint egy órája várunk és James hihetetlenül türelmetlen srác. Nagyon dühös volt.
Olyan aranyos, amikor mérges!
"Hmm..reggel van már?" mondta az alvás utáni nyújtózkodása közben.
Halkan nevettem, amit meghallott és mosolygással válaszolt.
"Olyan jó mosolyogni látni"
Már csak pár hónapig- gondoltam.
"Igen." mondtam enyhe ürességgel. Nem tudom, hogy tud-e az elmémben olvasni vagy hasonló de szerintem érti mennyire magam alatt vagyok. Egy pillanat múlva már ott volt mellettem.
"Miért nem mondtad, hogy ilyen gyönyörű mosolyod van?" vigyorgott.
Tudom, hogy csak azért mondta, hogy megvigasztaljon. De egy kicsi, nagyon kicsi része a szívemnek azt kívánta, hogy ezt komolyan gondolta, teljes szívével. Képzelem miért.
"Oh, ez nagy egyes, ha James Diamond mondta." könyököltem belé óvatosan.
"Shh.. A lányok megőrülnének ez irigységtől." mondta, miközben mindketten nevetésben törtünk ki.
Úgy tűnt, örökké nevetünk. Nagyon megenyhültem, úgy érzem. Nem tudom, James és én hogyan kerültünk ilyen közel egymáshoz, mert nem voltunk régen, még a Palm Woods-ban jóban. Azt mondták, ami történt, az úgy volt helyes.
Pár perccel később már a repülőn voltam. Az ablakon körösztül integettem Jamesnek. Ő is visszaintegetett egy kártyával a kezében. Az esküvői meghívómmal.
Miután a repülőteret nem lehetett látni, vettem egy nagy levegőt és átgondoltam mi minden történt ma. A legjelentősebb pillanat az ölelés volt. Nem arról van szó, hogy még sohasem ölelkeztem a fiúkkal ezelőtt. James volt az, aki legtöbbször megölelt engem. De ezek többsége 'Köszönöm' ölelések voltak... De akkor még gyerekek voltunk. De ma, ez egy másabb James, mint akiről én tudtam. Hódító volt, nagy flörtölő, csodás hanggal. Utálatos, kétségbeesett és felelős fiatal volt... Tényleg biztonságot éreztem a karjaiban. Úgy érzem, összeesnék, hogyha elmenne. Úgy érzem, vele maradnék örökre. Valami, amit még sosem éreztem Dak iránt.
Csajszi, mire gondolsz? A jegyese vagy!
Talán nem kéne stresszelnem. Egy jó alvás segítene ellazulni. Már csak pár óra LA-ig. Becsuktam a szemem, és vártam az éjszaka varázsát, hogy segítsen elaludni.
JAMES SZEMSZÖGE:
Miután a repülő elment, csak bámultam a kezemben lévő kártyát. A kártyán gyönyörű virágos díszítés volt. Rajta volta menyasszony és a vőlegény aláírása is. A kártya eleganciáját és finomságát Kelly önmaga találta ki. Biztos vagyok benne, hogy a kártyát Kelly választotta. Mindig is maximalista volt. Rengeteg dolog volt a kártyán, de egyre különösen felfigyeltem.
"Szeretettel meghívunk Dak Zevon és Kelly Wainwright esküvőjére!"
Mosolyogtam. Örültem Kellynek. Örültem, hogy a fájdalmai miatt nem kell egyedül szenvednie.
De Kelly nem érdemli meg, hogy így haljon meg. Nem élheti a házas életet csak egy kicsit??? Ez nem igazságos!
És hirtelen a mosolyom eltűnt. Csak a gondolattól egyre dühösebbnek éreztem magam. Ez az egész elmémet átjárta és a boldogságom összetört. Ökölbe szorítottam a kezem a dühtől. Tennem kell valamit.
Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Nem lehet.
Hirtelen valami eszembe jutott. Odarohantam a kocsihoz és meg sem álltam a hotelig, miközben vagy millió dolog kavargott a fejemben. Az agyam szinte megőrült, amikor Kelly halálára gondoltam. Valahogy meg kellene próbálnom nem rá gondolni, de nem tudok. Rájöttem, hogy csak Kelly jár a fejemben. Nem tudok másra gondolni. Nem tudom kiverni a fejemből. Nem tudom miért, de egy dolog biztos:
Szükségem van rá. Szükségem van rá az életemben.
